|
Dománszky
Zoltán a Tolna Megyei Természetbarát Szövetség elnöke hívta fel a
figyelmünket erre a rendezvényre.
Már
a címe is sokat sejtető volt, akik ismerik Zoltánt tudják, hogy
rendezvényeik színvonalasak, tartalmasak, röviden érdemes rá odafigyelni
és még inkább elmenni.
Igy is tettünk.
Az
egy napos, támogatott rendezvény költsége mindössze 600.- Ft volt a
résztvevőknek.
A Szekszárdról indított autóbusz a Bonyhádi Völgységi Múzeumnál
szedte fel a csapat második részét és itt kezdődött meg a tartalmas
program is melynek másik szervezője a múzeum vezetője Szőts Zoltán
úr volt.
A múzeumban azonnal egy vezetést kaptunk tőle, ahol a közel két évtizede
nagyrészt változatlan állandó kiállítási anyaggal ismerkedhettünk meg.
A Völgységi várak bejárását a Váralja községhez tartozó magaslaton
egykoron állt Várfő-nél kezdtük . A vár feltárását 1994-95-ben Miklós
Zsuzsa régész vezetésével végezték el:
„A vár középpontjában állt a 7 x 7,5 m alapterületû, kõ alapozású
lakótorony. Körülötte helyezkedett el a gazdasági udvar: kemence,
tárológödrök és minden bizonnyal kisebb felszíni építmények, amelyek
nyomtalanul elpusztultak. A hegytetõ peremén futott körbe a szintén kõ
alapozású körítõfal. Miután a vár építõanyagát szinte teljesen
elhordták, nem dönthetõ el, hogy a torony és a körítõfal felmenõ fala
kõbõl vagy téglából épült-e. A felszínen és az ásatás során is találtunk
téglatöredékeket, amelyek ezekbõl származhatnak. A leletanyag zöme
kerámia (fazék-, korsó-, kancsó-, bogrács-, csésze-, palack-,
fedõtöredékek). Ezeket kiegészítik a vas-, bronz- és üveg használati
tárgyak.
A leletek alapján a vár használata a XIII. század második felére tehetõ.”
Napjainkra a romokat az állagmegóvás miatt visszatemették a felszínen
látnivaló nincs.
Túránkat
tovább folytatva egy olyan élményben volt részünk melyről bizton
állíthatom , hogy nem mindennapi volt.
Mázaszászvár külterületén a kellemes füves rét és szántóföld peremén
felsétáltunk a Máza-Koromszó néven egyre inkább ismertté váló ásatási
területre. Itt Patton Gábor régész és egyben a terület tulajdonosa
mutatta be a folyamatban lévő feltárást. Szakszerű magyarázatával
visszavitt bennünket a XIII. század világába egyben a XXI .század
problémáit is megismerhettük mellyel szembesülnie kellett a saját
földjén végzett munkák során.
A Dunántúli Napló cikkéből idézzük az alábbi részt az ásatással
kapcsolatosan:
„A konkrét próbaásatások hosszú engedélyezési procedúra után 2003.
szeptember 29-én kezdődtek. A földterülethez a 90-es évek elején a
kárpótlási folyamatban jutott hozzá a régész. A felszíni furcsaságok
gyermekkori ismerete, gyűjtögetése után csak most szembesült a föld
alatt rejlő régi romokkal. Az ásatás révén egyre-másra kerülnek
napvilágra a falak, leletek. Az ásatást a Baranya Megye
Történeti-Régészeti Emlékeiért alapítvány támogatja.
– Egy hajdan háromhajós templom állt a telkemen – folytatja. – A
föltehetőleg bencés, netán cisztercita kolostorról a XIX. századból több
leírást is ismerünk. Egyed Antal paksi plébános által kezdeményezett
1829-ből való leíró statisztikai műben például ez áll „…a falutól Négy
Nyilnyi lövésre volt egy Koromszó Névű Klastrom Dél fele építve,
Mellynek Omladékjai most is tsudálkozást indíttatnak, jól lehet a Vár
már elpusztult…”. Pesthy Frigyes pedig 1864-ben így örökíti meg a népi
emlékezetet: „… itt hajdan barátok kolostora lévén... még a mai napig is
az alapköveket a lakosok ház építéséhez alkalmazzák… a törökök
betörésekor elpusztíttatván minden korommá égettetett, s innen veszi
eredetét „Koromszó”.”
Az
ásatási területről egy rövidebb, toronyiránt vezető úton tértünk vissza
, mindenképpen említést érdemel a terület vízrajzi adottsága is melyet
az adott időpontban mintegy + 20 cm-es talajvíz réteg jellemez. Ennek
következtében lehetőségünk nyílott a felfelé vezető úton összegyűjtött
Völgységi agyag egy részének lemosására, ez olyannyira jól sikerült,
hogy kedvesemet csak a Szászvári kocsma szolgáltatásai révén sikerült
egy kicsit jobb kedvre deríteni. A zokni meg majd megszárad.
Miután
kimosakodtunk a sárból , és kívül-belül megmelegedtünk megnéztük a
felújítás alatt álló Szászvári várat, mely zárva volt
„A vár övezõ falai és hengeres saroktornya részben állnak.
A nyugati palota megépülte idején, a XII. század elsõ felében azt egy
egyszeres kõfal övezte, illetve védte, amelynek északnyugati sarkát egy
körbástya erõsítette. A részben feltárt északnyugati bástyatorony
falvastagsága a várfalhoz hasonlóan 1,2 m, átmérõje pedig 4 m. Ez a
védműrendszer a palota épületétõl északra és keletre meglehetõsen nagy
területet zárhatott le, míg a palota nyugati homlokzata elõtt az
épülettel együtt mindössze egy keskeny falszorost képezett. A vár
bejárata valószínûleg a késõbbi kaputorony helyén lehetett.
A várnak ez a korai erõdrendszere alapterületét tekintve lényegében a
törökkorig tovább él. Nagymértékben változik azonban beosztása, illetve
szerkezete a középkor folyamán, amennyiben az adott területen belül a
díszudvar körül falszorost alakítanak ki az északi és a déli oldalon.A
régészeti kutatások szerint a vár védelmi rendszerének szélesebb körû
kiépítése Albeni Henrik pécsi püspökségének idejére esett
(1421-1444).Pécs várának elfoglalása után Athinay Simon deák Szászvárát
is megszerezte János királynak, de 1543-ban már a török kezébe került
.1543 után a törökök a vár területét a már meglévõ védelmi rendszer
megtartása mellett megnövelték és ennek során nyolc félkör alakú
bástyatoronnyal megerõsített egyszeres várfallal vették körül a
középkori falakat.”
Kanyargós
erdei úton haladtunk tovább immár Baranya megye területén ahol következő
megállónk az ismertebb Magyaregregy községhez tartozó Máré vár volt. A
vár gondnoka ismertette a vár történetét, egészen az 1956-os
eseményekig, felidézve személyes emlékeit is.
„A községtõl, mintegy 5 km-re emelkedõ Várhegy csúcsán épült a
szabálytalan alaprajzú, ötszög alakú, kb. 2 m magas fallal körülvett
vár.A várudvar keleti oldalában a falhoz épült egy emeletes
palotaszárny, emeletére egyenes karú falépcsõ vezetett a nyugati
homlokzat elõtt. A palota déli és nyugati oldalához különbözõ
rendeltetésû gazdasági épületek csatlakoztak az udvarra nézõ ablakokkal
és ajtókkal.
Az udvar északnyugati sarkában sziklába vágott ciszterna épült a vár
vízellátásának biztosítására. Az erõsség védelmét a vár fala és ennek
felsõ szintjén épült védõpártázatos folyosó látta el. E zárt falat csak
az északi oldalra helyezett kisméretû bejárat szakította meg, amely
alatt egy alagút húzódott, és a vár ciszternájába torkollott.
A bejárat védelmére a vár északnyugati sarkától észak felé kettõs
árokrendszer épült. A feltárás során talált cölöplyukak alapján
feltételezhetõ, hogy ezen a részen egy palánkfal is létezett.
Ugyancsak feltárásra került a vár délnyugati sarkától kiinduló és a
keleti végén végzõdõ félkör alaprajzú bástyafal alapja, valamint az
északkeleti résztõl keletre mintegy 12 m-re, a sziklába vágott, téglával
bélelt farkasverem, melynek belsõ és külsõ oldalán talált cölöplyukak a
fölötte átvezetõ fahidat tartó oszlopok helyei lehettek. Ennek közelében
egy õrfülke maradványai is megfigyelhetõk.
A vár keletkezésének idõpontját és építõjének nevét nem ismerjük, minden
bizonnyal azonban a tatárjárás után épült, de elsõ említése csak az
1316-ban kelt oklevélben történik, amikor Károly Róbert király Bogár
István mester részére kiadott adománylevelét átírja és megerõsíti annak
birtokában, ekkor ,,Castrum Mare" alakban fordul elõ. Késõbb, 1347-ben a
vele rokon máréi Gunyafiak, Domokos és István itteni részüket 50
márkáért Becsei Töttösnek és Vesszõsnek zálogosítják el. E két család
1358-ban egymás közt osztja fel a várat és annak tartozékait. A
Gunyafiak 1393-ban visszaszerzik e zálogbirtokait, ami ellen
bátmonostori Töttös László 1406-ban és 1407-ben tiltakozik.
Gunyafi Mihály e birtok felét 1432-ben a pécsi püspöknek zálogosítja el,
de a következõ évben már közte és bátmonostori Töttös László között
ítéletileg osztják fel a várat és uradalmát.”
A
Mecsek hegységet keresztezve a Zengő Déli oldalán lévő Pécsváradon
folytatódott túránk ahol a „vár” és a Samu Géza Múzeum szerepelt a
programunkban.
A helyi idegenvezető hölgy szakszerű vezetésével ismertük meg a
látnivalókat.
„A pécsváradi apátságot a Mecsek oldalában, a ,, Mons Ferrus""-nál, a
Vashegy lábánál I. István király alapította és szentelte fel 1015.
augusztus 15-én. Ezzel egyidejûleg pazar bõkezûséggel szerelte fel a
templomot, és mintegy 28-3o faluval ajándékozta meg. Ide telepedett le
több társával a lengyel meseritzi kolostor apátja Astrik vagy Ascherik,
aki a királyi koronáért járt Rómában.II. Géza uralkodása idején
1141-1162 között leégett, majd újraépült. Az 1241. évi tatárjárás során
elpusztított apátságot helyreállításakor már fallal vették körül. IV.
Béla király alatt nagy fontosságú hiteles hely lett, apátjai részt
vettek a királyi tanácsban. Az egyház befolyását az Anjouk alatt sem
vesztette el. A XIV. század közepén, 1357-ben Jordán apát nagy
költséggel palotát emeltetett, majd amikor 1391 végén a konvent tagja,
Csömémi Imre lett itt apát (1391-1409), a várat szabálytalan alaprajzú,
külsõtornyos õrséggé építette ki. Ez idõtõl kezdik említeni várnagyait
is, így 1453-ban Zalai István és Ulrikot. Hunyadi János idejében már 200
fõnyi õrsége volt.
A közeledõ török hírére apátja, az Erdély történetében nagy szerepet
játszó Martinuzzi György a vár további megerõsítését akarta, ezért
anyagi segítségért Ferdinánd királyhoz fordult. A segítség azonban
elmaradt, ezért Martinuzzi parancsára Horváth Sándor várnagy a várat
felrobbantotta.A török, miután 1543-ban a várat elfoglalta, azt
kijavította, õrséget helyezett el benne, és 150 évig birtokában
tartotta.”
Mecseknádasd
látnívalói már szinte egy egész napos kirándulást is megérdemelnek, a
híres Szent István Kápolna egyszerű de annál inkább emlékezetes
látnivaló. A Szent György Plébánia Templom díszesebb , a megszokott
katolikus templom képét mutatná, ha nem itt lenne Skóciai Szent Margit
Kápolnája , és a falun kívül található a híres Schlossberg romterülete
is , a közelében egy nemrégiben épült kilátóval.
„A falu fölé emelkedõ, magas domb peremén fekszik az erõsség. Eredetileg
egy XIV. századi, háromhajós templom volt, melynek nyugati homlokzata
elé még ugyanabban a században egy önálló tornyot építettek. Amikor a
törökök megszállták a települést, ebbõl a templomból építették ki a
várukat. A fõhajót és a mellékhajót elválasztó pillérek vonalában emelt
fallal három szakaszra osztották a hosszházat, sõt a déli mellékhajó alá
még boltozott pincéket is ástak. A templom körítõfalának keleti oldalán
elõkerült egy kisebb torony maradványa is, mely valószínûleg a kaput
védte. A déli oldalon a körítõfal nyomvonalának folytatásában
palánkfalra utaló cölöplyukakat is feltártak A török vár õrsége
1618-1619. évben 46 fõ volt, de ágyút az összeírók egyet sem találtak a
várban. „
A
kirándulás záró helyszíne HIDAS községben volt itt a helyi látnivalók
közül a Polgármesteri Hivatalnak otthont adó egykori Kardos Kúriát és a
nagyon szépen berendezett Tájházat tekintettük meg a már megszokott
nagyon színvonalas szakmai vezetéssel.
Köszönjük a szervezőknek a magas színvonalú munkájukat , ennél jobbat
már csak az időjárás felelős bevonásával lehetne csinálni !
Az élménybeszámoló idézetei az internetről a
http://www.varak.hu
honlapról származnak, melynek meglátogatása mindenképpen ajánlott.
Hevesi
Zoltán
SióFokos |